Miért gyakoribb az Alzheimer-kór a nőknél?

Az emberi agyról napról napra új, fontos ismeretek birtokába jutunk a modern vizsgálati eszközök és adatelemzési módszerek segítségével. Az agy talán legtöbbet vizsgált területe a tengeri csikóhoz hasonló alakú hippokampusz, amely a rövidtávú emlékek tárolásában és a térbeli tájékozódásban is fontos szerepet játszik. Ez a terület annyira fontos, hogy sok agykutató egész tudományos karrierje során csak az aránylag kicsiny hippokampusszal foglalkozik.

A neurodegeneratív betegségek elsőként a hippokampuszt támadják meg,

ezért lesz az Alzheimer-kór első tüneteinek is egyike a rövidtávú memória zavara.

Az agyi tevékenységek a különböző agyi területek együttműködéséből alakulnak ki, és ezért alapvető fontosságú az agyi kapcsolatok tanulmányozása. Az agy egyes idegsejtjei közötti kapcsolatok hálózatát, az emberi konnektomot vagy agygráfot a kutatók még nem tudták teljesen feltérképzeni, főleg azért, mert nem áll rendelkezésre olyan módszer, amellyel a 80 milliárd idegsejt kapcsolata felderíthető.

Ezt a hálózatot egyébként még az ecetmuslica 100 ezer agysejtje között is csak mostanában kezdik megismerni a kutatók. A sejtnél jóval nagyobb egységek kapcsolatai azonban a mai MRI készülékek segítségével, valamint kifinomult adatkiértékelési módszerekkel már leírhatók az emberi agy esetében is, természetesen nem 80 milliárd, hanem csak mintegy ezer terület kapcsolatára vonatkozóan.

Az emberi agy 3D modellje (Forrás: ELTE PIT Bioinformatikai Csoport)

Az ELTE PIT Bioinformatikai Csoportjának kutatói már sok fontos eredményt publikáltak ezen agygráfok tulajdonságairól. A csoport a PLOS ONE folyóiratban megjelent új cikkében Fellner Máté mesterszakos és Varga Bálint doktori hallgató Grolmusz Vince professzor vezetésével a hippokampusz gyakori szomszédhalmazait elemezték több mint 400 alany agygráfján.

Azt vizsgálták, mely területekhez kapcsolódik a hippokampusz a leggyakrabban: megnézték, mely legfeljebb 4 terület fordul elő legalább 80 százalékos gyakorisággal a vizsgálati alanyok agygráfjában, és ezen szomszédok eloszlását számították ki a férfiak és a nők agygráfjaiban. Azt kapták, hogy a férfiak esetében sokkal több gyakori szomszédhalmaza van a hippokampusznak, mint a nők esetében.

Ennek az eredménynek a megvilágításához tegyük fel, hogy az alanyok A osztályában minden agyban pontosan ugyanazon területekkel van kapcsolatban a hippokampusz, a másik, B osztályban pedig minden ember hippokampusz-szomszédai páronként különböznek. Ekkor az A osztályban a hippokamusz-szomszédok minden részhalmazának a gyakorisága több mint 80 százalék (pontosan 100 százalék az A csoporton belül mérve), a másik, B osztályban pedig semelyik hippokampusz-szomszédhalmaz gyakorisága sem haladja meg a 80 százalékot.

A férfiakra és a nőkre vonatkozó eredményekre visszatérve, ezt úgy lehet értékelni, hogy

férfiak esetében a hippokampusz szomszédainak változékonysága kicsi,

nők esetében pedig nagy. Ez azt jelenti, hogy a férfiak esetében a hippokampusz szomszédai regulárisabban jöttek létre, kevesebb a változékonyság férfi és férfi között, míg a nőknél nem ez a helyzet.

A gyakori részstruktúrák vizsgálatával a kutatók az esetleges mérési pontatlanságokat is ki tudják küszöbölni: ha a gyakori struktúrákban van különbség, akkor azt nem befolyásolhatja kis számú rossz mérési eredmény.

Régóta ismert, hogy a nők és a férfiak Alzheimer-megbetegedéseinek gyakorisága között is különbség van: nőknél gyakrabban fordul elő a megbetegedés (akkor is, ha a nők magasabb életkorát kompenzáljuk a vizsgálatban). Lehet, hogy ennek egyik oka a hippokampusz összeköttetéseinek különbözősége a nemek között. 

Forrás: ELTE PIT Bioinformatikai Csoport