Óriásvírusok a sivatagban. Beszélgetés Grolmusz Vince kutatóval

A témához nem értő, de a tudományok iránt érdeklődő laikusként azonnal felkaptam a fejem, hogy vajon miről is lehet szó. Így megkerestem Grolmusz Vincét, az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem tanárát, aki készségesen a rendelkezésemre állt és válaszolt kérdéseimre. Ezúton is köszönjük neki!

Grolmusz úr, hogyan lehet elmagyarázni az olvasóink számára: Mik azok az úgynevezett óriásvírusok?

Az óriásvírusokat 12 éve fedezték fel francia kutatók egy angliai erőmű hűtőtornyában levő nyálkás bevonat, azaz biofilm elemzése során. Először - nagy mérete miatt - azt gondolták, hogy egy új baktériumot találtak, de a DNS vizsgálat felfedte, hogy eddig még nem ismert, nagyon nagy vírusól van szó. A vírusokat nem számítják az élőlények közé, mivel önálló életre nem képesek, szaporodáskor a gazdasejt erőforrásait használják fel. Lényegileg egy ellenálló burokban levő DNS (vagy ritkábban RNS) molekulából állnak, amely a vírus "gyártási tervrajzát" tartalmazza.  Ezért is volt meglepő, hogy hogyan létezhetnek olyan vírusok, amelyek nagyon sok mindenben a gazdasejtre vannak utalva, és mégis nagyon sok, akár több ezer génjük van? A régóta ismert dohány mozaik vírusnak csak négy génje van, a pár éve ismert óriás Pandora vírusnak pedig 2500 génje van.

Mi a jelentősége mostani felfedezésüknek, az óriásvírusok sivatagi, sós talajban való megtalálásának? 

Azért jöhetett létre ez az eredmény, mert az utóbbi néhány évben általánossá vált, hogy ha valaki sok adatot eredményező mérést végez, akkor a mérési adatok elemzésének publikációjával egyidejűleg a nyers adatokat is elérhetővé kell tenni a tudós társadalom számára. Ezért jelentős mennyiségű adat elérhető számítógépes adatbázisokban, és bárki elvégezheti ezek elemzését vagy újra-elemzését más eszközökkel és más célokkal, mint azok, akik ezt megmérték és letétbe helyezték. Ez igen fontos lehet az orvostudományban, de más területeken is.

Azt az adathalmazt, amelyből mi dolgoztunk, az indiai kollégák alaposan kielemezték baktériumok jelenlétét kutatva. Azonban vírusokat, illetve óriásvírusokat nem kerestek bennük.

Azt mutatja az eredmény, hogy az óriásvírusokból  valószínűleg több van, és több biológiai környezetben, "élőhelyen" találhatók meg, mint eddig gondolták. A legtöbb új óriásvírus  amőbákban élősködik, az amőbák pedig a vizes környezetet kedvelik. Ezért egy sós sivatag talajában ilyen vírusok DNS-ét megtalálni még akkor is érdekes. ha a monszun időszakban a sivatag jelentős részét víz önti el.

Mekkora siker ez a magyar tudomány számára, és mivel foglalkoznak majd ezután?

A magyar tudományban nap mint nap sok remek eredmény születik, de számos olyan van ezekből, amelyet nem lehet könnyen elmagyarázni: vagy egy nagy felkészültséget igénylő, nehéz területen értek el fontos előrehaladást a tudósok, ezért nem könnyű kommunikálni az eredményt, mert még a kutatás tárgyának megvilágítása is nagyon nehéz, vagy pedig olyan részeredmény született meg, amely magában nem eget rengető, de a tudomány egy-egy területén mégis több fontos következménye lehet (pl. egy tökéletesített mérési- vagy adatkiértékelési módszer). Ezt a mostani, az óriásvírusokra vonatkozó eredményt aránylag könnyen el lehet magyarázni, és mivel óriásvírusokról sem lehet a hírekben gyakran olvasni, még talán érdekes is lehet.

A továbbiakban más területeken is szeretnénk használni azokat a matematikai eszközöket, amelyekkel ezt az eredményt elértük: nem csak óriásvírusok keresésére, és nem csak környezeti mintákból.

Köszönjük szépen az interjút,  áldott, békés, boldog Karácsonyt valamint sikerekben gazdag új évet kívánunk önnek, családjának, és kutatótársainak is!