Az Antarktisz száraz völgyeiben, Alaszkában és a Mojave sivatagban is találtak az ELTE kutatói óriásvírusokat, amiket az általuk fejlesztetett bioinformatikai eszközzel vizsgálnak.

Ha az Antarktiszra gondolunk, akkor szinte mindenkinek végeláthatatlan havas, jeges táj jut az eszébe. Azonban van néhány nagyon száraz, hideg, hó és jég nélküli völgy az Antarktiszon, ahol állandóan erős szél fúj. Innen származó talajmintákban találtak az ELTE PIT Bioinformatikai Csoportjának kutatói óriásvírusok jelenlétére utaló jeleket.

A fénymikroszkóppal is látható óriásvírusokat 1992-ben fedezték fel egy angliai erőmű hűtőtornyában. Egészen pontosan egy amőbában találták meg, mert a minivírusok általában amőbákat fertőznek meg. De nem tudták pontosan, mi lehet, csak 2003-ban sikerült vírusként azonosítani. Azóta sok tengerben, tóban és más vizes élőhelyen találtak ilyen, mind nagy méretükben, mind nagyon sok gént tartalmazó genomjukban különleges vírusokat.

A vírusokat általában csak elektronmikroszkóppal lehet látni, és csak pár száz génjük van. Ezzel szemben az óriásvírusok közönséges fénymikroszkóppal is láthatók, és több ezer génjük lehet. A mimivírus átmérője nagyjából 0,5 mikrométer, vagyis 0,0005 milliméter, vagyis sokkal nagyobb, mint egy átlagos náthát okozó vírus.

Kerepesi Csaba doktori hallgató és Grolmusz Vince egyetemi tanár kifejlesztették a Giant Virus Finder nevű bioinformatikai eszközt, aminek segítségével környezeti DNS mintákból megtalálhatók az óriásvírusokra jellemző DNS szakaszok. Ők voltak azok, akik korábban elsőként bebizonyították, hogy  a sós sivatagokban megélhetnek az óriásvírusok.

Az új, nyilvánosan elérhető eszközzel az ELTE kutatói az említett antarktiszi völgyeken kívül Alaszkából, a kaliforniai Mojave- és az új-mexikói Chihuahuan sivatagból, észak- és dél-amerikai erdőkből, valamint az amerikai prériről származó talajmintákban is találtak óriásvírusokat. A tudományos közlemény az Archives of Virology nevű szaklapban jelent meg.